köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Egy hosszú nap után nincs is pihentetőbb egy kád forró

"Taisukén úgy állt az egyenruha, mintha csak abban született volna, ezt Hiro kénytelen volt elismerni. Persze csak magában, mert nem szerette volna Fujigaya önbizalmát — vagy esetleg önelégültségét, ki hogy nevezné - még tovább növelni." - A Beginners! forgatásán játszódó HiroSuke one-shot.




Taisukén úgy állt az egyenruha, mintha csak abban született volna, ezt Hiro kénytelen volt elismerni. Persze csak magában, mert nem szerette volna Fujigaya önbizalmát — vagy esetleg önelégültségét, ki hogy nevezné - még tovább növelni. Figyelte, ahogyan a másik az öltözőasztala tükrében igazgatja az ingét, majd jobbról és balról is alaposan szemügyre veszi a tükörképét. Amikor azonban Taipi elégedetten elmosolyodott, már ő sem bírta tovább nevetés nélkül. A fiatalabb odakapta a fejét, és szemrehányó pillantást vetett rá.
- Ugye tudod, hogy mára vége a forgatásnak, Tai-chan? — kérdezte vigyorogva Hiro.
- Tudom, és?
- Civil ruhába kellene öltöznie, őrmester.
Ő maga már régen átöltözött, és azóta is a kanapén elterülve tanulmányozta Taisukét, aki még mindig a rendőrségi egyenruhában parádézott.
- Mondtam már, hogy nem kell megvárnod — közölte Taipi, és lopva újra a tükörbe pillantott. Tetszett neki, ahogyan az ing megfeszült a vállain, és úgy találta, a világoskék szín remekül illik a bőréhez.
- De azt ígérted, hogy elmegyünk rament enni — válaszolta Hiro némi panaszos felhanggal. Nem akart nyafogni, de már igazán éhes volt. És az ígéret az ígéret.
- Mikor ígértem én ilyet? — kérdezte kissé zavartan Taipi.
- Amikor felébresztettél a déli szünet végén, és azt mondtad, ha hamar végzünk, eljössz velem kajálni. Ha ezt tudom, nem kelek fel olyan gyorsan.
- Rendben — sóhajtotta Taisuke. — De várnod kell, amíg átöltözöm.
Hiro megforgatta a szemeit.
- Szerinted eddig mire vártam... — motyogta, és félig lehunyt szempillák alól figyelte, ahogyan a másik csigalassúsággal vesz le minden ruhadarabot, és szinte végigcirógatja az őket, mielőtt a helyére akasztaná az inget és a nadrágot.
- Mehetünk — lépett oda a kanapéhoz röpke huszonöt perccel később Taisuke, Hiro pedig ásítva pillantott fel rá. Nem kerülte el a figyelmét a fájdalmas tekintet, amit Taipi az öltözőszekrény felé küldött, és szinte megsajnálta a másikat.
- Holnap reggel is felveheted — vigasztalta.
- Tudom — válaszolta egyszerűen Taipi, de a hangja még így is letörtnek tűnt. Hiro jól tudta, milyen apróságok tudják kiborítani vagy elszomorítani társát. Néha tényleg olyan volt, mint egy kisgyerek.
- Van egy ötletem — mosolyodott el. — Megvársz a kocsinál?

***

- A holnap reggeli első jelenetben te sem szerepelsz, ugye? — kérdezte Hiro, miközben nézte, hogyan szürcsöli Taipi a rament. A fiatalabb csak a fejét rázta, miközben a szájából kilógó hosszú tésztadarabokat próbálta beljebb tuszkolni. Hiro elégedetten vigyorgott, aztán ő is nekilátott a saját adagjának; mindent csak szépen sorban.

***

- Biztos, hogy nem gond, ha ma este itt alszom? — kérdezte Taipi kicsit bizonytalanul, miközben helyet foglalt Hiro kanapéján.
- Ne hülyéskedj, úgy csinálsz, mintha soha nem aludtál volna még itt... Tudod, hogy az én lakásom sokkal közelebb van a forgatás helyszínéhez.
- Oké, akkor köszönöm — adta meg magát Taipi, és kényelmesebben elhelyezkedett. — Nézünk egy filmet?
- Én igazából valami másra gondoltam — mondta Hiro, és sporttáskáját Taipi mellé tette. — Nyisd ki!
Taipi lassan húzta el a cipzárt, aztán felcsillant a szeme.
- Elhoztad? — ujjongott, de rögtön el is komolyodott. — Nem lett volna szabad.
Hiro vállat vont.
- Van még belőle bőven a forgatáson. És holnap visszavisszük, senki nem fogja észrevenni. Menj, vedd fel!
Taisuke szinte repült a fürdőszobába, és percek múlva teljes rendőri öltözetben tért vissza. A ruha tökéletesen állt rajta, a sapka alatt haja rendezett és fényes volt, és az övén egy bilincs himbálózott. Feszes vigyázzállásban állt meg az ajtóban, és tisztelgésre emelte a kezét. Egyszerűen imádta ezt a szerepet.
Hiro küzdött a nevetés ellen, de amikor tekintete megakadt a bilincsen, nyelnie kellett egyet. Lassan felállt, és óvatos léptekkel közelítette meg a másikat. Amikor odaért, Taipi szeme megvillant, és egy ragadozó gyorsaságával mozdult, hogy Hirót arccal a falnak taszítsa, miközben szorosan fogta a karját.
- Le vagy tartóztatva — suttogta a fülébe, és a bilincsért nyúlt. Nem láthatta azonban Hiro vigyorát, és szinte azt sem tudta, mi történik vele, de pillanatok múltán már ő nézett szembe a fallal, és Hiro alacsony, izmos teste préselődött hozzá hátulról.
- Valóban, biztos úr? Sokat kell még tanulnia — hallotta az izgalomtól rekedtes hangot, és megborzongott, ahogy a forró lélegzet a nyakát érte. Érezte Hiro övszíján matató kezeit, aztán a csuklóin kattanó bilincset; szinte csalódottan nyögött fel, azt hitte, ezt a játékot ő irányíthatja.
- Ne tetézd tovább a bűneidet, ez hatóság elleni erőszaknak minősül — mondta remegő hangon, próbálva a szerepben maradni.
- Nem hiszem, hogy erőszak lesz — vigyorgott Hiro, és egyik kezét Taipi izgalmára vezette. Erőteljesen végigsimította néhányszor, majd egy mozdulattal megfordította a másikat. Meg akarta csókolni, de Taipi elfordította a fejét, és szabadulni próbált. Meglehetősen kevés sikerrel.
- Vigyázz... a ruhára — préselte ki magából, amikor Hiro ujjai megtalálták az ing gombjait. Beharapta a száját, és szorosan lehunyta szemeit, de így sem tudta kirekeszteni a másik érintéseit, és nem bírta megállni, hogy jólesőn fel ne sóhajtson. Annyira próbálta nem megadni magát, dühös volt Hiróra, amiért kivette kezéből a vágyott irányítást, és dühös volt magára, amiért máris elgyengült. Amikor azonban Hiro egy különösen érzékeny pontra talált a nyakán, összebilincselt kezei önkéntelenül mozdultak volna, szerette volna karjait a másik nyaka köré fonni és minél közelebb préselni magát hozzá, de így csak egy frusztrált nyögésre telt tőle. Hallotta Hiro nevetését, érezte a testén cirkáló kezeket, és már nem akart tovább harcolni.
- Hálószoba — nyöszörögte, és hagyta, hogy az idősebb odavezesse. Vakon botladozott a nyomában, és fájdalmasan nyögött fel, amikor a háta mögött összebilincselt kezein landolt az ágyon.
- Ha most elengedlek, nem próbálkozol semmilyen trükkel, ugye? — kérdezte Hiro, miközben bocsánatkérő gesztussal simított végig a vállán. Taipi a fejét rázta: régen túl volt már a szerepen.
- Köszönöm — suttogta, ahogyan a kezei szabaddá váltak, és Hiro gyengéden masszírozni kezdte a csuklóit. Aztán végül a nyaka köré fonhatta a karjait, magára húzhatta a másikat, és végre, végre levetkőztethették egymást. Eddig nem is volt tudatában, mennyire vágyta már a másik meztelen bőrét érezni a sajátján, és újra és újra megborzongott, ahogyan Hiro forró lélegzete és ujjainak érintése ösvényeket rajzolt a bőrére. Határozott kéz fonódott a merevedésére, nedves száj találta meg a mellbimbóit, és Taipi csak nyögni, nyöszörögni és sóhajtozni volt képes, miközben elveszett az érzésekben. Kezei a takaróba markoltak, amikor Hiro ujjai tágítani kezdték, csípője vágyakozva rándult meg, ahogyan még inkább széttárta lábait, hogy jobb hozzáférést biztosítson a másiknak.
- Taipi... - Hiro hangja figyelmeztetően csendült, és ő ráemelte ködös tekintetét. Az idősebb a jóváhagyását várta, mire Taipi határozottan bólintott, mert a hangjában már nem bízott. Amikor Hiro végre beléhatolt, egy félig fájdalmas, félig elégedett sóhaj hagyta el az ajkait. Aztán már csak Hiro létezett a világon számára: Hiro mélyen, keményen a testében, az ő ajkai a száján, harapásai a nyakán, a vállán, a ritmus, amit diktált, majd végül Hiro keze a férfiasságára kulcsolódva, ami elhozta neki a szédítő, mindent elmosó kielégülést. Hallotta Hiro mély nyögését, ahogyan ő is elélvez mélyen benne, és aztán rázuhan, zihálva, levegő után kapkodva.
Mintha órák teltek volna el, míg mozdulni tudtak, remegve és elégedetten kinyújtózva. Taipi oldalra fordította a fejét, és Hiro vigyorával találta szembe magát, és nem tudott mit tenni, önkéntelenül is visszamosolygott rá. Aztán kicsit arrébb mozdult, hogy Hiro mellé fészkelődhessen, de közben megakadt a szeme a gyűrötten, elfeledetten a földön heverő egyenruhán, aminek ingéről bizony néhány gomb is leszakadt.
- Mondtam, hogy vigyázz a ruhára! — morgott, és oldalba könyökölte a másikat. Hiro nyikkant egyet, de aztán elkapta Taipit, és szorosan magához húzta.
- Ne törődj vele, észre sem fogják venni, hogy hiányzik egy — mondta álmosan. — Ha nem hisztizel tovább, rendbe hozatom neked, és lesz egy itthonra is. Most aludj.
Ebben maradtak.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022