Gyilkosság.
Valaki mindig látja a történteket. Valaki mindig szemtanúvá
válik.
De hogyan deríthetné ki a rendőrség ilyen esetben, hogy ki
látta pontosan az elkövetőt, ha a KAT-TUN-ról van szó?
Természetesen ki kell kérdezni az összes tagot...
A Kamenashi fanoktól ismételten bocsánat...
Tanú(k)
- Mi a neve?
- Koki.
- Csak így egyszerűen?
- Van aki istennek hív, de az általában alattam nyögi ezt,
buzgómócsing.
- Beszéljen nekünk arról, hogy mi történt.
- Semmi különös, mondtam már. Mellesleg dumálhatna a
képembe. Beszari.
- Akkor fejtse ki, mi volt az a semmi különös. Egy ember
meghalt. Maguk közül tette valaki? Kamenashi?
- Az istenért, dehogy! Kame nem olyan. Kame túlzottan
vigyázna. Ő amúgy se jár ki olyan sokat, hogy megtehesse.
Még egy ilyen kérdés, és magukra uszítom Uedát!
- Ki az az Ueda?
- Ő a vezetőnk.
- Talán ő volt ott?
- Nem, nem hinném... Más volt ott, Ueda csak később ment oda,
hogy megvédjen minket.
- Koki-san, mesélje el, hogy mi történt.
- Nem tudom! Én nem voltam ott.
- Akkor hol volt?
- Pontosan tudják, nem igaz? Hagyjanak már végre békén,
elegem van ebből az egészből! Idegesítő, okoskodó
szarzsákok.
- Koki-san, kényes helyzetben vannak, mint... szemtanúk. Csak a
segítségét kérjük.
- Nem tudom! Nem voltam ott, felfogná végre?!
- Miért idegesítették fel Kokit?
- Neve?
- Maru.
- Tudja, hogy mi történt múlt éjszaka?
- Nézzék, biztos vagyok benne, hogy ezt meg tudjuk beszélni
békésebb körülmények között is. Semmi szükség a
bilincsre.
- Kérem, válaszoljon a kérdésre.
- Ha válaszolok, én is kérhetek valamit, igaz?
- Mi lenne az?
- Tudom mi történt múlt éjszaka. Leszedné a bilincset?
- Sajnos nem tehetem Maru-san. Beszéljen a múlt éjszakáról.
- Nos... Én a sötétben voltam, de valaki vezetett, és
mellette sütötték el a fegyvert. Én jövök, ugye? Kétszer
méghozzá.
- Csak egyszer.
- Ne legyen már ilyen. Segítsen nekem és én is segítek
magának. Beszélhetek mondjuk arról, hogy ki vezetett.
- Ki vezetett?
- Vegye le a bilincset.
- Nem tehetem. Maga lehetséges gyanúsított.
- De nem én vezettem!
- Nem tudhatjuk, hogy nem hazudik-e.
- Esküszöm, hogy...
- Ki vezetett?
- Vegye le a bilincset!
- Nyugodjon meg...
- VEGYE LE!
- Szörnyen viselkednek velünk. Nem vagyunk bűnözők.
- A teljes neve?
- Junno.
- Tudja miért vannak itt?
- Tudom. Sokat kell dolgozzak mostanában, alig van időm
pihenni... Kamenashi nem tesz már semmit.
- Kamenashi... Beszélne nekünk róla?
- Ő... tökéletesen el van telve önmagával. Elégedett, és
figyelembe sem vesz minket. Kétségbeesett, és jól hazudik.
- Ő hol van most?
- Alszik. Mindig alszik. Úgy egyszerűbb.
- Neki vagy maguknak?
- Is-is.
- Emlékszik a múlt éjszakára?
- Egyikünknek sincsen semmi köze hozzá. Senki sem tenne
ilyesmit a csapatból.
- Biztos benne? Mi van... Uedával?
- Honnan...
- Ő volt itt, mikor behozták magukat és Koki megemlítette. Ő
védi meg magukat?
- Igen, ez így van. Ueda ő... Tényleg egy jó vezető.
- Hogyan védelmezi magukat?
- Tudja, ő igazán erős. Bokszol. Képes megvédeni minket.
- Szóval ő agresszív?
- Nem, dehogy! Ő csak... Meg akar védeni minket. Tudja,
régebben sokat bántottak minket, és mindig ő viselte el a fájdalmát
a csapatnak. Ueda nagyon érzékeny. Aztán megelégelte, hogy
bárki szabadon azt tehet bármelyikünkkel, amit csak akar, és
megtanult bokszolni.
- Szóval bosszút akart?
- Nem, ne feltételezze ezt! Ueda túl jó az ilyesmihez. Ő csak
meg akart minket védeni. Minket, meg Jin családját.
- Jin... Ő is csapattag?
- Igen.
- Szóval... Neki van családja?
- Igen. Jin imádja a gyerekeket. Kellett neki a család.
Megszerette Koki egyik barátnőjét és feleségül vette.
- Hány gyermekük van?
- Három, és áprilisra van kiírva a negyedik.
- Szóval Ueda őket is megvédi.
- Pontosan.
- És Koki? Beszélne róla?
- Nem kedvelem Kokit túlzottan... Nagyon hangos, goromba és
közönséges. És mindig csajozik. Jin nagyon dühös rá
emiatt, de nem lehet leállítani. Csak néha megy ki, mikor Ueda
alszik, de olyankor mindig galibát csinál, amit Marunak kell
elsikálni.
- Maru... Ő milyen?
- Nagyon rendes. Ő figyel arra, hogy népszerűek maradjunk.
Rendben tartja a kapcsolatainkat.
- Nem nagyon volt hajlandó együttműködni velünk. Valami
titkolnivalója van?
- Nem hinném. Maru viszont sok dologtól fél... A
magasságtól, a bezártságtól... És maguk bilincset raktak
rá.
- Beszélhetnénk Uedával?
- Ueda csak akkor jön, ha védeni kell minket, vagy ha fáj
valami. Nem szokott sokat kijárni.
- Beszélnünk kellene vele. Ez a csapat szempontjából nagyon
fontos.
- Szólok neki...
- Neve?
- Jin. Minden rendben van?
- Uedával szerettünk volna beszélni.
- Nem vagyunk veszélyben nem igaz? Ha csak kellemetlen a
helyzet, akkor szoktak engem hívni a többiek. Ha én is úgy
ítélem, akkor jön Ueda.
- Szóval maguk összedolgoznak?
- Mi vagyunk a legerősebbek.
- És... Kamenashi?
- Ch. Ő semmit sem ér.
- Rossz véleménnyel van róla?
- Csak egy fontoskodó idióta, akit semmit sem tud egyedül
csinálni. Ha mi nem lennénk teljesen szétesne...
- Mi a gondja vele?
- Majdnem megöletett minket tegnap éjszaka, igazán semmi bajom
vele...
- Szóval Kamenashi volt kint tegnap éjszaka?
- Igen, kiszökött a kis rohadék. Pedig Ueda nagyon szokott rá
vigyázni, csak Maru bepánikolt, és míg őt nyugtatta,
Kamenashi felébredt. Nem volt vicces.
- Meséljen még erről!
- Nem volt semmi extra. A gyerekeknek akartam ajándékot venni,
mikor Maru előjött, mert sétálni akart. Viszont azt nem vette
számításba, hogy én a bevásárlóközpont tuti
panorámaliftjében vagyok, és tökéletesen bepánikolva
elmenekült. Ueda nyugtatta, mikor Kame felébredt, és látott
valamit...
- Mit látott?
- Maguk is tudják. Egy ember meghalt.
- Beszélnünk kell Kamenashival.
- Rá most nagyon figyel Ueda. Alszik.
- Uedának szólna?
- Nem fog örülni.
- Kérem. Az egész csapatról szó van. És a feleségéről meg
a gyerekeiről.
- Junno mindig túl sokat beszélt... Szólok neki.
- Mit akarnak?
- Ueda?
- Mit akarnak?
- Beszélnünk kell Kamenashival.
- Nem.
- Kérem.
- Nem.
- Miért nem akarja engedni?
- Megijedne. Én vagyok a vezető, kötelességem megvédeni.
- Vigyázni fogunk rá. Ugyanakkor nem engedhetjük el magukat,
amíg nem tisztázódik a gyilkos kiléte. Kamenashi látta,
biztosan azonosítani tudja a tettest.
- Megmutatnak neki pár képet, és aztán elmehetünk?
- Pontosan.
- Vigyázzanak rá.
- Hol vagyok?
- Mi a neve?
- Hol vagyok?!
- A rendőrségen. Mi a teljes neve?
- Kamenashi Kazuya. Miért vagyok itt?
- Hogy azonosítsa a tegnapi lövöldözés elkövetőjét.
Közvetlenül maga mellett állt a liftben nem igaz?
- Nézzék, én nem akarok semmi rosszat.
- Mi sem, Kamenashi-san. De maga volt ott, a többiek szerint.
- Milyen többiek?
- A csapattagok szerint.
- Szóval tudnak a nevetséges KAT-TUN-ról.
- Mindenkivel beszéltünk.
- Ez remek. Nem csináltam semmit, el akarok menni.
- Maga — maguk — fontos tanú. Most fényképeket fogok
önnek mutatni, és mondja meg, hogy melyik volt a lövöldöző.
- Utána elmehetek, ugye?
- Igen.
Kamenashi Kazuya összebilincselt kezét kicsit megrázva, hogy
kimenjen belőle a zsibbadtság, előredőlt, hogy a fém
asztalra szép sorban kipakolt képeket jobban lássa. Lassan
nézett végig az arcokon.
- A harmadik. Az a nő az.
- Biztos benne?
- Teljesen — bólintott. - Levennék a bilincset? Már nem
vagyok gyanúsított egy ideje nem igaz? Csak nem bíznak bennem
miattuk.
Kis ideig csönd honolt az apró szobában, aminek egyik falát
egy hatalmas tükör tette ki, és minden sarokban kamera volt,
és a fém asztal sarkán egy hangszóró állt, amiből a kérdések
hangzottak el.
Kamenashi szeme lecsukódott, egy pillanatra lebillent a feje.
- Engedjenek ki minket — mondta aztán élesen. - Kame
megnézte a képeket, ahogy kérték.
Kattant a zár a kilincs nélküli ajtón, és egy rendőr jött
be a szobába. Némán leoldotta róla a bilincset, nem nézve a
szemébe. Mögötte egy öltönyös férfi lépett be, akinek
zakójáról azonosító biléta lógott, a nevével és
fényképével, valamint nyomozói munkájának rangjával.
- Köszönjük a segítségét Kamenashi-san — nyújtotta a
kezét.
- Ueda.
- Sajnálom Ueda-san. Vigyázzon magára... Illetve magukra,
bocsánat.
- Mint mindig — biccentett lassan Kamenashi Kazuya kedves
mosollyal, amitől a mellettük álló közrendőr karján libabőr
futott végig. Kame szeme hirtelen megrebbent, majd a kezéhez
kapott, és megdörzsölte a csuklóit.
- Köszönöm, hogy levette a bilincset biztosúr.
- Nyomozó.
- Elnézést. Elmehetünk?
- Maga Maru, igaz?
- Igen. Mehetünk? Jin családja már aggódhat értünk. És
sietnünk kellene, Junnónak át kell néznie néhány papírt
még a holnapi értekezlethez.
- Menjenek csak. Köszönjük a segítséget.
- Mi köszönjük. Mindannyian, nyomozó úr...
» Vélemény
|