|
GoldenSnake: Teddy-maci
Óvatosan dugom bele a kulcsot a zárba, majd a lehető
leghalkabban fordítom el. Lassan kinyitom az ajtót, majd
miután beléptem ugyanolyan lassan csukom be magam után. A
kulcsot zsebre vágom, majd a hálószobád felé veszem az
irányt. Úgy veszem szemügyre lakásod minden egyes
részletét, mintha még soha nem jártam volna itt, pedig
igazából csak pár órája mentem el. Szórakozottan
elvigyorodok, mikor eszembe jut az idő, amit együtt ma is
töltöttünk.
Hangtalanul belopakodom a szobádba, és letérdelek az ágyad
mellé a földre. Kicsit figyelem, ahogy alszol, és már megint
elcsodálkozom, hogy mennyire szép vagy. Végigsimítok arcodon,
majd eltűrök egy a szemedbe lógó tincset a füled mögé,
aztán megint visszatérek arcodhoz, és kicsit pihentetem rajta
a kezem. Belesimulsz az érintésembe, majd lassan résnyire
nyitod a szemed.
Felöltöm a szokásos idióta vigyoromat, és közelebb hajolok
hozzád. - Szia, kicsim!
- Jin? - kérded nyögve, mintha nem hinnél a szemednek, majd
átfordulsz a hátadra. - Mi a fenét keresel itt ilyenkor?
- Na, Kazu... ne legyél ilyen - nyavalygok. - Tudod, most nem
vagy túl kedves.
- Éjjel van, Jin. Ne merj nekem most a kedvességről beszélni.
Inkább mondd meg, mit keresel itt.
- Nem találom a teddy-macimat - mondom elnyújtva, és játszom
a kisgyereket.
- A midet? - nézel rám meghökkenve, és én nem is
hibáztatlak ezért. Elvégre ki az az idióta, aki lassan
huszonöt évesen átmegy a barátjához, ráadásul éjszaka,
azzal, hogy nincs meg a macija? Nos... Hát én.
- A teddy-macimat - ismétlem meg.
- Jin, mióta van neked teddy-macid?
- Az nem számít - felelem, majd a füledhez hajolok. - De Kazu...
én nem tudok elaludni a macim nélkül - suttogom, miközben
minden erőmmel azon vagyok, hogy ne nevessem el magam.
- És én most mit csináljak veled? - kérded félvállról,
majd elfordulsz tőlem.
Lebiggyesztett ajakkal nézem a hátadat, majd felkelek a földről.
Felemelem a takaródat, és bemászok melléd az ágyba,
remélve, hogy nem löksz le azonnal.
- Kazu... Lennél a teddy-macim? - súgom a kérdést a füledbe,
miközben hátulról teljesen hozzád simulok. Egyik karommal
átölellek, s kezemet a mellkasodon pihentetem, így érzem,
hogy a szíved kicsit gyorsabban ver a normálisnál.
Elvigyorodok, és belecsókolok a nyakadba.
- Idióta... - Megfordulsz az ölelésemben, és a szó szoros
értelmében hozzám bújsz. - Igazából nincs is macid, igaz? -
motyogod álmosan, majd egy nagyot ásítasz.
- Dehogy nincs! - kiáltok fel felháborodva, és sértődötten
nézek rád. - Szerinted most mit ölelgetek épp?
- Olyan hülye vagy... - nyögöd, mire én csak elmosolyodok.
Lehet, hogy ez igaz, szóval miért kéne ellenkeznem? Azt
hiszem, tényleg elég álmos lehetsz. Ha ez nem így lenne,
szerintem már rég a földön hevernék, de most ehelyett a
karjaimban fekszel, és szinte gyengéden válaszolsz a
hülyeségeimre. - Igazából miért jöttél?
- A ted... - kezdeném, de te félbeszakítasz.
- Nem Jin! - Na, most már nem annyira gyengéd a hangod. Azt
hiszem, ideje megkomolyodni. Már amennyire számomra ez
lehetséges... - Igazából mit keresel itt?
- Csak veled akartam lenni - mondom őszintén. - Hiányoztál. -
Gyengéden megcsókolom a homlokodat, te pedig elmosolyodsz.
- Hihetetlen vagy. - Igen, talán igazad van, hiszen az egész
napot együtt töltöttük. De nekem mégsem volt elég belőled,
és nem hibáztathatsz ezért.
- Én is szeretlek. - Játszom kicsit a sértődöttet, mire
felemeled a fejed a nyakamból. Szeretetteljes mosoly játszik
ajkaidon, melyek pár másodperc múlva már az enyémeket
érintik. Lágyan csókolsz, én pedig vissza, miközben egyik
kezemmel a tarkódat cirógatom.
- Tudod, hogy szeretlek? - kérded komolyan, miután
elhúzódtál, és végigsimítasz az arcomon.
- Igen, persze... - felelem, és megfogom a kezed.
- Na... aludj. Most már macid is van, úgyhogy nem lehet okod
panaszra. - Kis híján elnevetem magam, mikor ezt meghallom. Te
visszabújsz a nyakamba, én pedig egy kicsit megremegek, ahogy
lélegzeted megérzem magamon. Boldogan mosolyodom el, de te
azonnal el is rontod a kedvem. - És még megbosszulom, hogy az
éjszaka közepén zaklattál a hülyeségeddel.
- De Kazu... - nyögök fel, bár tudom, semmi nem lesz abból a
bosszúból. Valahogy biztos ki tudlak majd engesztelni.
- Csitt. - Elhallgattatsz egy gyors csókkal, és már bújsz is
vissza hozzám, mint, aki teljesen otthon érzi magát. És
talán ez így is van. - Jó éjszakát!
Sóhajtva végigsimítok a hátadon, majd még közelebb húzlak
magamhoz. Lehunyom a szemem, és már csak úgy suttogok:
- Jó éjt, legédesebb teddy-macim!
» Vélemény
|
