Névtelen Normál lap
Teljesen meghülyült…
Ennek a lényege az volt, hogy Yoko-chan megadott 10 szót, 3
cselekvést és egy párosítást, én meg írtam egy novellát.
Szavak: zsebkendő, tolltartó, pad, ribanc, pulóver, gyűrű,
toll, semmi, kulcstartó, kagyló
Cselekvés: alvás, zenehallgatás, bicajozás
Pár: Akame
POV: Jin’s POV
Korhatár: 14 az előforduló csúnya szavak és a SLASH miatt.
Megjegyzés: A novella írásából anyagi hasznom (sajnos) nem
származik, a fiúk a Johnny’s és saját maguk tulajdona.
Megjegyzés2: a szereplők valószínűleg OOC-k, de én így
képzeltem el őket egy beteg pillanatomban.
Megjegyzés3: a megadott dolgok elég „kezdetlegesek”, de
későbbi novelláimhoz már jobbak lesznek megadva. Ezt
Yoko-chan garantálja.
Teljesen meghülyült…
A zene halkan szól a szobában, Kame pedig morcosan veti magát
egy messzebbi fotelba.
- Ribanc… - morgom vigyorogva, hogy Ő ne hallja. De még így
is felkapja a fejét.
- Tessék?
- Csak megállapítottam, hogy milyen édes vagy, amikor durcizol
— nézek rá ártatlanul. Oké, nem ezt mondtam, de tényleg
édes, ahogy a pulcsija szélével játszik…Kami-sama, ezt
tényleg én mondtam?
Ha most elképzelném, mit csinálnék vele, ha szolgálatunkra
lenne egy pad, akkor nekem rögtön…ne már! Nem lehetek
ennyire perverz!
Közben Kame-chan bedugaszolta a fülét, és most a w/o notice-t
énekli, persze rohadt halkan. A Hifi épp zenét vált, így
észrevétlenül kinyomom. Így hallhatóbb az élő énekszó,
Kazu pedig mindent figyelmen kívül hagyva ringani kezd a zene
dallamára. Nem semmi ez a pasi…Komolyan, ha csaj lennék,
azonnal elájulnék…
Fogok egy papírt, és pár szót firkantok rá: „Kapok egy
autogramot?”, majd egy tollal együtt Kaméhoz vágom. A
címzett mosolyogva csóválja meg a fejét, de a kezét már
szedi is elő. A tőlem kapott fekete tolltartót szorongatja,
amiben a világért sem íróeszközök vannak, neeeem, Kame
ilyen hülyeséget soha nem csinálna, hogy tollakat tegyen egy
tolltartóba…Nem!
Ő zsepikkel tömte meg, amiért először csúnyán néztem rá,
de aztán egy „Te tudod!”-dal elfelejtettem a témát.
Az álmodozásból a fejemen koppant toll ébreszt fel. Kazu-chan
soha nem tudott célozni…elmosolyodok ezen a gondolaton, majd
megnézem, mit írt.
„Esetleg valami bocsánatkérés? =(”
És amikor rápillantok, csak szomorúan nézelődik.
A válaszom most kicsit hosszabb: „Már mondtam, hogy
sajnálom! És különben is, és igazán nem tehetek arról,
hogy akaratosnak neveltek…”
A végét olvasva felnevet, majd két szót ír még a papírra:
„Kamenashi Kazuya”
- Akkor most már mehetünk aludni? — kérdem.
- MehetÜNK? — Próbál komoly arcot vágni, de valahogy most
ez sem jön össze neki.
- Igen, gyere — mondom, és az ölembe kapom. Lehajintom az
ágyra, persze csak óvatosan, nehogy összetörjön itt nekem.
Nyomok egy puszit a szája sarkába, és hátulról átölelve
próbálok elaludni.
- Jin? — hallom halk hangját.
- Hm?
- Szeretlek.
- Én is — csókolok bele a nyakába, mire még jobban
befészkelődik az ölelésembe. Ezek után persze nagyon hamar
elalszunk, és a délelőtti próba is alaposan elfárasztott
minket.
Reggel arra ébredek, hogy valami rettenetesen töri az oldalam.
Hunyorogva állapítom meg, hogy Kame kagylóból készült
kulcstartóján fekszek, amit még múlt héten kapott Uedától.
- Mit gondolsz, elmenjünk bicajozni? — kérdi izgatottan.
- Nem is tudom, nekem… - Igazából nincs kedvem, na de lehet
ezeknek a boci szemeknek ellenállni? — …de csak reggeli
után.
Ebből következik, hogy fél óra múlva már az utcán
körözünk. A nap is süt, de dög meleg sincs, az idő pont
megfelelő arra, hogy bicajozzunk.
Valami a szemembe világít, s majdnem elesek, de szerencsére
jók a reflexeim, meg minden ilyesmi, így ezt elkerülöm. Kame
kisujján lévő gyűrűje nem szívlel engem, ő akart a halálba
küldeni egy zuhanással…
Ahogy Kaméra pillantok, melegség önt, el, s most már teljesen
biztos vagyok benne, hogy szeretem…
De…ne már, akkor én most meleg vagyok?!
» Vélemény
|