Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!

Sok boldogságot kívánunk! ^^

Gratulálunk!

Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.

Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.

IV. fejezet

Ueda felébredt és ráeszmélt, hogy elaludt, míg várta Junno ébredését. Gyorsan felnézett, és látta, hogy a másik még mindig eszméletlen.
- Junno, ébredj fel. Mért alszol még mindig... remélem ez nem egy a vicceid közül... nagyon mérges leszek, ha az... Kérlek... ébredj fel... szükségem van rád... Kérlek.
***
Sötétség vette körül. Akármerre is fordult nem talált kiutat belőle, de nem is bánta. Ez jobb volt, mint a fájdalom. Soha többet nem akarta azt a kínt érezni. Semmit sem akart újra érezni. Jó volt itt lenni, örökre itt akart maradni. Békességet érzett. De aztán meghallotta. Egy hangot. Valaki beszélt. Ez a hang. Nem tudom miért, de olyan nyugtató. A hang irányába akart menni, úgy tűnt, mintha egy ismeretlen erő húzta volna. Ellenkezett egy kicsit, mert nem akart többé fájdalmat érezni. Szükségem van rád... Kérlek. Abbahagyta a küzdelmet és elindult a hang irányába, maga mögött hagyva a sötétséget.
***
Ueda már éppen felkelt volna, amikor észrevette, hogy Junno szemhéja megmozdul, és az arca eltorzul.
- Junno.
A fiú kinyitotta a szemét és egymásra néztek.
- Junno! — kiáltott fel Ueda és megnyomta a hívásgombot, hogy behívja a nővért. — Junno, hallasz engem?
***
Olyan gyönyörű. Ez volt az első gondolata. Ez a személy, aki előtte áll, gyönyörű. És aztán megérezte a fájdalmat. Gyorsan szedte a levegőt, mindene fájt és a feje szét akart szakadni. A vállai is nagyon fájtak, a levegőt csak gyengén vette, mert a lélegzés is fájt, míg a torka és a szája ki volt száradva.
- Vizet — mondta reszelős hangon. Ueda máris hozta a pohár vizet, a szájához emelte és segített neki inni.
- Arigatou — suttogta, miközben újra a másikat figyelte. Tényleg nagyon szép. Csak akkor szakadt meg a szemkontaktus, amikor kinyílt az ajtó.
- Végre felébredt, Taguchi-san. Már aggódtunk.
Junno az ágyból figyelte a két embert, majd zavarodottan megkérdezte:
- Kik vagytok?
Mindketten döbbenten néztek rá. Az orvos mozdult meg először.
- Meg tudja mondani, hogy milyen év van most?
- 2008.
- Milyen színű az ágytakarója?
- Fehér.
- Mennyi kettő meg kettő?
Mi ez... Ez olyan hülyeség.
- Négy. Miért...
- Hogy hívják?
Rájuk nézett és válaszolni akart, de nem tudott. Az agya teljesen üres volt, nem emlékezett rá. Nem emlékezett a nevére.
- Nem tudom. Nem tudom a nevem — kezdett úrrá lenni rajta a pánik. Mért nem emlékszem a nevemre?
Megpróbált felülni, de azonnal éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Fájdalmasan felkiáltott és visszahanyatlott az ágyra. Ueda és az orvos azonnal mellette teremtek.
- Taguchi-san, kérem, ne mozogjon. A teste még mindig gyenge és van pár törött bordája.
A légzése felszínes volt és már nem mozgott, de mindketten látták, hogy még mindig meg van ijedve.
- Nővér, hozzon egy nyugtatót — mondta az orvos.
- Nem emlékszem — mondta rekedten. — Ki vagyok? — Ránézett a mellette álló emberre. Te ki vagy? Nem emlékszem. — Ueda könnyekkel a szemében nézett rá. A nővér közben behozta a nyugtatót.
- Ez majd megnyugtatja, Taguchi-san, és utána majd megbeszéljük a dolgokat. Ne aggódjon, minden rendben lesz.
Érezte a tű szúrását a karján. Pár pillanat múlva a szívverése lassulni kezdett és a légzése is nyugodtabb lett, majd végül elaludt.
- Ne aggódjon, Ueda-san, egy óra múlva felébred, és aztán megtudjuk, hogy mi történt, lefuttatok pár tesztet. Ha megengedi, akkor most elmegyek és előkészítek mindent. Ne aggódjon, rájövünk, hogy mi történhetett — fejezte be az orvos. — A barátai itt vannak, amíg csináljuk a teszteket, addig velük lehet. A váróteremben vannak.
Ueda bólintott és elindult az ajtó felé. Gondolataiba merülve sétált a többiek felé.