köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪

Nos, íme első yaois ficem, ami mindjárt megérdemel egy 18–as karikát. Remélem tetszeni fog.

Cím: Vihar
Páros: JinRu
Korhatár: 18+
Megjegyzés: ide most azt kell írni, hogy ők nem a tulajdonaim?Sajna nem. Másoké, de nekem így is jó. Első ilyen ficem, a kommenteket szívesen fogadom, csak nyugodtan kritizáljatok. :) Remélem nem lett túl nyers vagy tudomisénmicsoda. Még most sem hiszem el, hogy ezt én írtam... Jó olvasgatást! *nagyon fél*

 

Vihar

Nakamaru arra ébredt, hogy dörög az ég. Álmosan kinyitotta a szemét és körbenézett a sötét szobában, amit csak az ablakon beáradó holdsugár világított meg egy kicsit. Felkapcsolta az éjjeliszekrényén lévő kislámpát miközben felült és oldalra nézett. Jin békésen aludt mellette, mit sem törődve azzal, hogy kint nemsokára nagy vihar lesz.

Maru úgy érezte, hogy kiszáradt a torka, így elindult a konyhába, hogy a hűtőből kivegyen egy üveg hideg ásványvizet. Közben benézett a szobákba, hogy becsukja az ablakokat, nem akarta, hogy valami elázzon. A lakásban így is fullasztó meleg volt, így még jobban az lesz.

Sóhajtott egy nagyot miközben kiöntött egy kis vizet és megitta. Jól esett a torkának a hűs folyadék. Mostanában annyira meleg volt, hogy el sem tudta képzelni, hogy eddig hogyan tudták ezt elviselni. Persze a JE épületében voltak légkondik, így próbálták számukra elviselhetőbbé tenni a hőséget. De amikor kijönnek onnan és hazaérnek a lakásba nem várt rájuk más csak füllesztő meleg.

Maru elgondolkodva öntött még egy kis vizet a pohárba, majd visszatette az üveget a hűtőbe és a pohárral a kezében elindult visszafele. Jin még mindig aludt, nehéz őt felébreszteni, szeret aludni. Maru elmosolyodott, ahogyan szerelme arcára nézett. Olyan békés és nyugodt. Vajon miről álmodhat?

Maru az ablakhoz lépett, hogy azt is becsukja, de amint megérezte a befelé áradó hűvös levegőt meggondolta magát. Az ablakpárkányra könyökölt és élvezte, ahogyan a levegő egy kicsit lehűsíti meleg testét. Csak egy alsónadrág volt rajta, de a legszívesebben attól is megvált volna, hiszen az is csak melegítette. Sóhajtott még egyet és nézte a távoli villámokat. Rendes esetben ilyenkor bebújt volna a takaró alá, hiszen nem szerette a viharokat, de most nem volt egyedül, így nem félt. Elmosolyodott. Nem volt egyedül. Hát igen, mióta is? Cirka fél éve. De ez a fél év többet adott neki, mint eddigi élete. Jinnel olyanok voltak, mintha megtalálták volna a lelkük másik felét. Megértik egymást, segítenek a másiknak, mindent meg tudnak beszélni. Kell ennél több?

Jin a fényre kelt fel. Hunyorogva látta, hogy Maru oldalán ég a lámpa és rögtön észrevette a poharat is, ami este, amikor mentek lefeküdni, még nem volt ott. Lustán a másik oldalára fordult és ekkor pillantotta meg kedvesét az ablaknak támaszkodva. Lassan felült, hogy ne zavarja meg az elmélkedésében, mert az biztos volt, hogy Maru nagyon távol van a gondolataiban. Jin figyelmesen nézte a fiút. Látta, hogy mosoly terül szét az arcán, ezért ő is elmosolyodott. Mire gondolhat? Csak egyféleképpen tudhatja meg.

Óvatosan felállt és settenkedő léptekkel szerelme mögé sétált. Ő is megérezte a beáradó hideg levegőt és egy kicsit megborzongott. Maru feje mellett látta, hogy vihar készülődik. Kaján vigyor terült szét az arcán, miközben karját a srác dereka köré fonta. Érezte és látta, hogy Maru megrázkódik, így gyorsan adott az arcára egy puszit.

– Csak én vagyok az.

– Jin… megijesztettél.

– Ne haragudj, Yuu–chan, nem akartam.

– Felkeltettelek?

– Nem. Mért állsz itt?

– Jól esik a hideg. Bent olyan meleg van.

– Régóta állhatsz itt, mert a tested hideg.

– A tied meg meleg — nevetett fel. De jó érzés volt. Elöl hideg, hátul meleg. Elengedte a párkányt és kezeit Jin kezére tette és jobban belesimult az ölelésbe. Becsukta a szemét és érezte, hogy a fiú a vállára teszi az állát és a fejét az övéhez rakja. Ezek a pillanatok voltak a legédesebbek a kapcsolatukban. Szerette, ha Jin semmi ok nélkül megölelte vagy csak egyszerűen fogta a kezét, ha TV–t néztek. Persze vannak ennél még édesebb pillanatok is.


Jin, mintha kitalálta volna a gondolatát belecsókolt a nyakába. Maru sóhajtott egyet és jobban oldalra döntötte a fejét, hogy Jin nagyobb területet érhessen el. Szerette azokat az ajkakat a bőrén, amik lángra tudták őt lobbantani. Szerette, mert tudta, hogy szeretve van.

Eközben Jin egyik keze elkezdett felfelé vándorolni Maru hasán, ezzel megborzongtatva a fiút. Maru érezte a meleg ujjakat hideg bőrén, ezzel teste újra felhevült. Kezét felemelve beletúrt Jin hajába, aki ezt újabb csókokkal viszonozta. Megfordult, hogy szerelme szemébe nézhessen. Karjaival átkarolta Jin nyakát, míg Jin a derekánál fogva ölelte magához. Jin közelebb hajolt, így az orruk összeért. Halkan nevettek, majd Jin lágyan megcsókolta Nakamarut. Amint érezte az ajkakat ajkain becsukta a szemét és átadta magát az érzésnek. Nem sietett a csókkal, lágy volt és lassú. Nem kell semmit sem elsietni.

Ekkor dörrent egy nagyot az ég és Nakamaru összerezzent. Megszakította a csókot és közelebb bújt Jinhez, aki még jobban magához ölelte.

– Félsz? — súgta a fülébe. Maru csak megrázta a fejét. — Nem úgy tűnik — búgta egy mosollyal az ajkán a nyakába. — Gyere — mondta, és az ágyhoz vezette kedvesét. Ráfeküdtek, és Jin még ekkor sem engedte el Marut. Tudta, hogy a fiú fél a viharoktól, noha nála ez pont ellenkezőleg hatott. Ha vihar volt nem tudott parancsolni a testének, ilyenkor mindennél jobban vágyott a partnerére. Mint most is.

Maru tudta ezt és nem bánta. Tudta, hogy mi fog következni és odaadóan viszonozta Jin újabb csókját, ami már valamivel hevesebb volt, mint az előző. Nyelvük szapora táncot járt a másikéval, miközben Jin Marut a hátára fordította. Egy idő után megtörte a csókot és apróbb csókokat lehelt Maru nyakára, majd kulcscsontjára, mellkasára, míg egyik keze szerelme oldalán vándorolt lefelé. Maru sóhajtott, ujjait Jin hajába fúrta, másik kezével pedig a hátát simogatta. Egy halk nyögés hagyta el ajkát, amikor Jin az egyik mellbimbóját kezdte el kényeztetni. Önkéntelenül is erősebben túrt bele a hajába és fejét hátralökte. Jin eközben nyelvével masszírozta a bimbót, majd mikor érezte, hogy az már megkeményedett lágyan beleharapott, majd átment a másikra, hogy ugyanezt tegye vele.

Maru ekkor már semmit sem érzett az ablaknál átélt hűsítő pillanatokból. Teste lángolt és érezte, hogy Jiné is. Egyre hangosabban nyögdécselt Jin karjaiban és egyre gyorsabban vette a levegőt. Jin, miután végzett a másik bimbóval is, csíkot húzva a nyelvével lejjebb haladt, míg el nem érte Maru nadrágját. Ott belecsókolt a bőrébe és lehúzta kedvese nadrágját, majd az ágy mellé dobta. Pillantása Nakamaru férfiasságára esett, ami ágyékán meredezett. Belenézett Maru szemeibe és látta benne a szerelmet, a vágyat, ugyanazt, amit most ő is érzett.

– Jin… – búgta rekedten Maru és Jin tudta mit akar ezzel mondani. Közelebb hajolt hozzá, apró puszikat adott combja belső oldalára, ami csak még tovább növelte vágyát. Végül ajkai közé vette férfiasságát és lassú mozdulatokkal fel–le mozgatta rajta száját. Maru hátravetette a fejét és a lepedőt markolta, miközben mély sóhajok hagyták el ajkait, olykor szerelme nevét suttogva.

Ekkor kezdett el esni az eső. Sűrűn és keményen csapódott az aszfaltra. Hangja valamelyest elnyomta Nakamaru nyögéseit, aki egyik kezét Jin hajába fúrta. Jin felnézett rá és nagyot dobbant a szíve. Gyönyörű. Ezt gondolta, amikor ránézett. Marunak csukva volt a szeme, ajkai félig nyitva, arcvonásai pedig a kéjt tükrözték, miközben arca vörösen égett. Majd kinyitotta a szemét és egyenesen Jinre nézett. Jin felhajolt, hogy adjon neki egy csókot. Maru ezt kihasználva Jin nadrágja után nyúlt és megpróbálta leráncigálni róla. Jin belemosolygott a csókba és segített szerelmének a műveletben. Mikor már rajta sem volt semmi ágyékát Maruéhoz nyomta, és mindketten belenyögtek a csókba, majd lihegve szétváltak.

– Jin… 

– Hmm…?

– Kérlek… akarlak…

– Én is téged — lihegte, majd újra megcsókolta őt. Eközben Maru egyik lábát átemelte a derekán, majd az éjjeliszekrényen lévő tubusból kent az ujjaira egy keveset és szerelme nyílásához emelte az ujjait. Kicsit masszírozta a környékét, majd egy ujjal belehatolt. Maru felnyögött és félrefordította a fejét. Mikor Jin érezte, hogy Maru már megszokta az érzést újabb ujját nyomta bele, majd egy harmadikat is, közben kényeztette Marut, aki egy idő után már hangosan nyögött a kéjtől.

– Ah… Jin…most… – kérte. Jin is érezte a kéj hullámait és eleget téve a kérésnek izgalmával Maruba hatolt, aki felnyögött az érzéstől. Jin is felnyögött, élvezte az érzést, ahogy Maru teste körbeöleli férfiasságát. Tökéletesen illettek egymáshoz. Jin egy ideig lihegve élvezte az érzést, majd lassan elkezdett ki–be mozogni Maruban. Minden egyes mozdulatnál mindkettenfel nyögtek és egy idő után Maru mindkét lábával körbeölelte Jin derekát, így még közelebb kerültek egymáshoz. Jin Maru nyakát csókolta, apró harapásokkal foltot hagyott a bőrén, míg Maru Jin hátába kapaszkodott, körmeit finoman belemélyesztve a bőrébe. Kis idő elteltével Jinnel ellentétesen kezdett el mozogni, így a két test jobban érintkezhetett. A nyögéseik betöltötték a szobát, miközben kint még mindig sűrűn esett az eső, dörgött és villámlott.

Maru éppen akkor nyitotta ki a szemét, amikor egy villám fénye megvilágította őket. Egy pillanatra két okból sem kapott levegőt: az éles fényben Jint látni, ahogyan fölötte izgatta őt, minden levegőt kivett belőle. Aztán az érzés, ahogyan Jin férfiassága érintette azt a pontot a testében. Innentől fogva nem tudta magát türtőztetni. Vonaglott Jin ölelésében, nyögések és sóhajok hagyták el a száját, miközben a távolban hallotta, hogy Jin is ugyanezt teszi.

Mikor érezte, hogy már nem sokáig bírja Jint egy csókba vonta bele, aki kezével Maru izgalmát kezdte el kényeztetni. Ő sem bírta már tovább. Vadul csókolta Marut, szinte az összes levegőt elvette mindkettőjüktől. Mikor megtörte a csókot, Maru egy hangos kiáltással, ami a neve volt, elélvezett. Teste ívben megfeszült, Jin hátába karmolt és gyorsan szedte a levegőt.

Jin, amint megérezte Maru összehúzódását, pár pillanat múlva ő is a csúcsra ért és egy–két döfés után pihegő szerelmére omlott. Érezte Maru szívverését, a lélegzetét a bőrén és a karokat, amik körbefonták őt. Érezte, hogy lassan ernyedni kezd és megcsókolta kedvesét, aki eleresztette a derekát, így Jin lassan kihúzta magát belőle és mellé feküdt. Mindkettejük teste gyöngyözött az izzadságtól és a hűs levegő, ami a még mindig nyitott ablakon keresztül beáramlott, lehűsítette őket. Maru egy kicsit reszketve közelebb bújt Jinhez, aki fogta a vékony takarót és magukra húzta.

– Így jó lesz? Nem fázol már? — kérdezte kedvesen álmos szerelmétől, aki megrázta a fejét és gyengéd csókot nyomott Jin ajkára.

– Aishiteru, koi–bito elhúzott onnan — súgta halkan, miközben egy halovány mosoly tűnt fel az arcán. Jin elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokára, miután pár tincset.

 
– Aishiteru, Yuichi — válaszolta ő is halkan, majd nem állta meg, hogy ne kérdezze meg. — Ugye nem is olyan rosszak ezek a viharok? 

Nakamaru halkan felnevetett.

– Veled a legjobb.

Pár perc múlva már nem hallotta a kint tombló vihart, csak Jin meleg ölelését érezte a teste körül.

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022