Figyelmeztetés: Uruha POV, enyhe fluff^^
Megjegyzés: Shou ♥
„A
szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.”
— Paulo Coelho —
Vallomások
— Megérkeztünk! — szólt nekünk
hátra a sofőr.
— Végre — sóhajtottuk szinte egyszerre.
Fáradtan szálltunk ki a PS Company
épülete előtt a turnébuszból.
— Hazavigyelek? — lépett mellém Reita.
— Nem kell, köszönöm, még van egy kis dolgom —
mosolyodtam el halványan, ahogy az épületre pillantottam.
— Akkor egy hét múlva találkozunk — köszönt el tőlem a
basszusgitáros.
— Üdvözlöm Hanát.
— Átadom — biccentett Reita, majd sarkon fordult, és magamra hagyott.
*
A PSC épületébe belépve egyenesen a
lifthez mentem. A megfelelő emeleten kiszállva az Alice Nine
próbaterméhez sétáltam. Nao éppen akkor lépett ki onnan,
amikor az ajtóhoz értem. A dobos szélesen elmosolyodott, és
meghajolt.
— Shinji bent van? — kérdeztem.
— Igen, menj csak — válaszolta Nao. — Örülni fog neked.
Kopogtatás nélkül léptem be a
helyiségbe.
— Sziasztok — köszöntem halkan.
Szememmel azonnal Torát kerestem.
— Kouyou... — Tekintetünk találkozott.
A következő pillanatban már szorosan
ölelt magához.
— Annyira hiányoztál — súgta nekem,
mikor ajkaink elváltak.
— Te is nekem.
Hátrálni kezdett velem, majd megéreztem,
ahogy a hátam a hűvös falnak ütközik.
— Mit csinálsz? — kérdeztem
kíváncsian.
— Kívánlak — suttogta mély fojtott hangon, és még jobban
a falhoz préselt.
Mellkasára tettem a kezem, és finoman
eltoltam magamtól.
— Shinji — sóhajtottam, de a szemébe nézve elvesztem.
Hagyta, hogy közel hajoljak hozzá, s
kezemet a tarkójára tegyem, majd elértem ajkait és
beleolvadtam a pillanatba. Visszacsókolt...
— Khm... — köszörülte meg valaki a torkát.
Ismét elvált tőlem, és egyik kezével megtámaszkodott fejem
mellett a falon, majd a válla felett hátranézett.
— Srácok, tűnés! — morogta Tora.
— Mi? — kérdezte Shou értetlenül.
A következő másodpercben azonban
megértette.
— Na, nem! Szó sem lehet róla! —
tiltakozott. — Itt nem fogtok...
Az énekesük azonban nem tudta befejezni,
mert Saga és Hiroto két oldalról karon fogta, és finoman
húzni kezdték maguk után, egyenesen az ajtó felé.
— Jól van srácok... mi akkor... majd
holnap találkozunk... szevasztok — köszönt el az Alice Nine
basszusgitárosa.
Az ajtó hangosan csapódott be mellettünk.
Felnevettem. A kezemet a nyaka köré fontam, és ujjaimmal
beletúrtam hajába. Tora a fenekem alá nyúlva felemelt, én
pedig a lábamat a dereka köré kulcsoltam, miközben a
próbateremben található ütött-kopott kanapéhoz vitt.
Óvatosan lerakott rá, majd fölém mászott.
— Szeretlek — súgta fülembe.
— Tudom.
— Soha nem engedlek el. — Homlokát az enyémnek érintette,
úgy nézett szemembe.
Szájára apró mosoly húzódott.
— Örökre a rabod vagyok. —
Tarkójánál fogva húztam magamhoz egy újabb csókra.
» Vélemény
|