|
köszöntő |
Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.
Kellemes időtöltést kívánok!
|
|
figyelmeztetés! |
Kedves Olvasó!
Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:
A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),
és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.
Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!
Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.
Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.
Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.
Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.
|
|
születésnap |
Birthday List
Sok boldogságot kívánunk! ^^
|
|
évforduló |
Birthday List
Gratulálunk!
|
|
látogatók |
|
|
|
|
Friss hírek |
Olvasható a 38. fejezet:
2022.03.09.
Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:
2022.03.08.
» Korábbi frissítések...
Hamarosan egy újabb író történeteivel gazdagodik az oldal, méghozzá sz_rami írásaival. Személy szerint nagyon szeretem az ő történeteit, főleg a Reita/Uruha párosát, így külön megtiszteltetés, hogy engedélyt adott arra, hogy feltehessem őket a Rising Sunra . <3
2022.03.07.
Egy két nap csúszással... vagy aznap :) Felkerült a 37. fejezet:
2022.03.07.
Utolértük a történetet, mostantól a friss fejezetek egy két nap csúszással fognak felkerülni erre az oldalra. :)
2022.03.07.
Hosszú kihagyás után új történet került fel az oldara:
regényének első 15 fejezete.
2022.03.06.
|
|
csevegőfal |
Minden olyan névvel és névtelenül beírt
bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő
hangnemű.
|
|
♫♪ td> tr>
|
Vége
Párosítás: Akame
Jinnel nagyon összevesztünk. Kellett nekem
kérés nélkül elvennem a fésűjét, és még én hülye nem
is raktam vissza.
"Mi jogon nyúlsz hozzá a cuccaimhoz Kamenashi?" Ez a
mondat visszhangzik végig a fejemben minden egyes percben. Mit
számítok én neki? Csak a vágyai kielégítésére vagyok jó?
Persze amikor a pólóját szedem le róla, az ellen semmi
kifogása. Kezdd kényelmetlenné válni itt az NHK Hall ebédlőjében,
hogy fellépő cuccba vagyok. De én vagyok a nagy Kamenashi
Kazuya, akin nem lehet ám röhögni. Csak egyszer néznének
bele a röhejes életembe a rajongóim, és egy életre elmenne a
kedvük tőlem. A menedzserem hív, hogy műsorkezdés, de én
nem mozdulok. Legszívesebben hazamennék és bezárkóznék a
négy fal közé. Senkinek sem kellek. Azt hittem legalább
Jinnek számított valamit ez a négy év amióta együtt
vagyunk, de nem. Még a kapcsolatunk elején Jinnel vettünk két
ugyan olyan gyűrűt, ami a kisujjunkon díszelgett mindig. Sosem
vettük le. De most, hogy felbosszantott már nincs az ujjamon:
- Jin. Miért hívsz Kamenashinak? Hol van a becézgetések meg
ezek?
- Azok rég voltak Kazuya! Kérdeztem valamit!
- Jól van! Felfogtam! Ezek szerint ennyit értem neked, hogy egy
rohadt fésűn keresztül üzentél nekem, hogy semmirekellő szánalmas
embernek nézel! Köszönöm, de elég volt a lenézésedből!
Ez volt az a pont, amikor lehúztam a gyűrűt az ujjamról és
ledobtam a földre, majd kirohantam. Most ugyebár itt ülök az
asztalnál, és a menedzserem papolását hallgatom. Mit is
mondott? Idehívja a többieket? Csak nyugodtan. Egy percig nem
fogok gondolkozni azon, hogy bemenjek.
Azt hiszem nem viccelt. Itt vagyunk, a népszerű KAT-TUN egy ebédlőben,
és öt tag könyörög a legfiatalabbnak, hogy emelje meg a
rohadt seggét és vánszorogjon ki a színpadra. És persze,
hogy ez a mondat a legkedvesebb embertől, magától Akanishi
Jintől származott. De inkább bemegyek, nem akarom Johnny
haragját kivívni. Akanishi, miért teszed ezt velem?
Ahogy haladunk a színpad felé látom, hogy Jin ujján két gyűrű
van. Szóval volt olyan szemétláda, hogy felvette az enyémet.
Jajj de jó kezdődik a műsor, hogy én milyen roppant boldog
vagyok. Még jobb. Két Junior nem tudja a szöveget, és Jin meg
én énekeljük a Kanashimi Blue-t. Szóval álvigyor fel, és
mehet a menet. Folyamatosan azon jár az agyam, hogy Jin miért
lett ilyen. Mit tettem azért, hogy ezt teszi velem? Miért?
Nagyon elgondolkodhattam, mert elrontottam a szöveget. De mit is
számít? Úgy is playbackról megy az egész. Jin örömmel
táncolja, meg énekli az egészet. Mi a fene baja van? Idejött
hozzám és a kezembe nyomta a gyűrűt, de én ügyet sem vetve
rá elmentem onnan. Itt markolászom a hülye gyűrűt, ami négy
évig a szerelmünk záloga volt. Vége a dalnak, Jin közelít.
Ueda gyere csak ide, épp beszélhetnékem van neked Pán Péter
tündéréről. Jin inkább visszafordul. Úgy döntöttem
letisztázom. Odamegyek hozzá, majd észrevesz, és felém
fordul.
- Sajnálom Kazu, de fáradt vagyok most ehhez. Majd később!
- Áh értem, szóval nem ér neked két percet négy év
megbeszélése. Tudod mit Jin? Végeztem. Nem kell sem a gyűrű,
sem te. Belefáradtam a folytonos viselkedésedbe. Elegem van.
Én elmentem!
Ezzel fogom magam és az öltöző felé veszem az irányt. Onnan
meg el egy parkba. Nem érdekel, hogy folyik a műsor. Pusztuljon
meg ott mindenki. Csak az álarcok meg minden. Erről szól az
egész életem. Nekem elég volt. Ügyet sem vetve a többi
emberre megyek át a hídon, de nekem jön valaki. Kibillenek az
egyensúlyomból és leesek a csordogáló vízbe. Sikolyokat
hallok minden felől. A következő esemény, hogy bent fekszem
egy kórteremben és mellettem ül a maradék öt tag. Csak
annyit mondok nekik hogy Sayonara, majd kihúzom az infúziót a
kezemből. Jin vissza akarja rakni, de megállítom. Nem ér
ennyit az életem.
"Én mindig is szerettelek Jin" Ez volt az utolsó
mondat, amit ki tudtam mondani, majd elsötétült a világ.
Hangokat hallottam, de csak annyit, hogy én is szerettelek
Kame-chan, majd elcsöndesedett minden és leállt a szívem.
Szerettelek Jin és hidd el ezt érted tettem.
» Vélemény
|
|
|
|