köszöntő

Üdvözlök minden kedves erre járót a RISING SUN oldalon, mely az ázsiai pop és rock (japán, koreai, tajvani), dorama és film kategóriában írt történetek szentélye.

Kellemes időtöltést kívánok!


figyelmeztetés!

Kedves Olvasó!

Az oldal használatával tudomásul veszed, hogy:

A Rising Sun (rising-sun.hu) oldalon találkozhatsz olyan tartalommal, amely a 2021. évi LXXIX. törvény ("a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek érdekében egyes törvények módosításáról") hatásköre alá tartozik (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint homoszexualitást jelenít meg),

és elismered, hogy:
18 év feletti vagy és saját felelősségre folytatod az oldal használatát.

Az oldal slash/yaoi, ill. 18-as korhatárú történeteket tartalmaz. Ezen írásokat mindenki csak saját felelősségre olvassa!

Fanfiction = Rajongók által írt kitalált történetek.

Ezen az oldalon jelen esetben együttesekről, zenészekről.
Ezek a történetek fikciók, az írók játszanak a szereplőkkel.
Tudjunk különbséget tenni a valóság és az általuk kreált fiktív világ között.

Megkérek mindenkit, hogy a Rising Sunon olvasható írásokat ennek megfelelően kezelje.

Az oldal tartalmát, bármely részét engedély nélkül felhasználni, más oldalon közzé tenni tilos!
Minden egyes történet a szerző tulajdonában áll, felhasználásukhoz a szerző beleegyezése szükséges.

rising sun

születésnap
Birthday List

Sok boldogságot kívánunk! ^^


évforduló
Birthday List

Gratulálunk!


pályázat


Lezajlott:

2010

» Tavaszébredés

» Páratlan páros

2011

» Valentin-nap

2013

» Valentin-nap


látogatók
Flag Counter

Friss hírek

Olvasható a 38. fejezet:

Nanami Belle - Amilyenek voltunk

2022.03.09.


Ahogy ígértem, már olvasható is 22(!) rövid, egymástól független theGazettE történet:

sz_rami: Reita/Uruha szösszenetek

2022.03.08.



» Korábbi frissítések...


csevegőfal

Minden olyan névvel és névtelenül beírt bejegyzés törlésre kerül, ami sértő, személyeskedő hangnemű.


Random idézet


Idézet küldése

♫♪
p>Akame AU. Naponta több millió hívást intéznek el. Van amit felvesznek... és van amit nem. Véletlenek márpedig vannak. És két ember sorsa kapcsolódik össze egy olyan módon, ami alaposan megemeli a telefonszámla költségét. //Ne vegyétek komolyan! Azt hiszem, ez inkább humoros, mint bármi más... Nos, döntsétek el. ^-^//



Wrong Number



- Moshi-moshi?
Nem szóltak bele a telefonba; helyette halk surrogást és puha lépteket hallott, majd egy ásítást.
- Héraklész, menj a telefontól! Utálom, mikor azon terpeszkedsz.
A hang kétségkívül férfihez tartozott, mély volt, és... álmos. Aztán hirtelen gitárpengetés törte meg a nyugalmat; halk dallam szűrődött felé a telefon kagylóján keresztül.
- Moshi-moshi...? - hangja már bizonytalanabbul, halkabban szólt, mintha nem akarná, hogy megszakadjon a gyönyörű zene.
A mély hang halkan dúdolni kezdett; csapongott a dallam, időnként tökéletesen szólt a gitárral, időnként elkalandozott, bizonytalanul szólt, mintha az énekes gondolkodna azon, hogy hogyan tovább.
Mikor véget ért a dal, kicsit még hallgatózott, de mikor nem érkezett más zaj a hirtelen felhangosodó halk és egyenletes lélegzeten kívül, végül letette a telefont.
Halványan mosolygott egy ideig.

- Moshi-moshi?
Halk dorombolást hallott, és lépteket.
- Tudod, Héraklész, azt hiszem, ideje lenne, hogy a gazdád hazajöjjön. Tudod, hogy szeretlek, de folyton a telefonon lógsz, és Ryo már megjegyezte egyszer, hogy végighallgatta a zuhanyzásomat. Hízelgő meg minden, de még egy ilyen alkalom, és meg fog erőszakolni az az állat.
A hang vidám volt, álmodozó, és lehetett hallani, hogy a tulajdonosa mosolyog.
- Moshi-moshi...?
Máris biztos volt benne, hogy az előző véletlen hívás ismétlődött meg, de valami furcsa indíttatásnak engedve nem tette le a telefont, hanem belehallgatta magát egy másik, idegen férfi életébe.
Hallotta a lépteket, a padló nyikorgását, a halk dúdolást, és magában elkönyvelte, hogy az ismeretlen férfi nem tud csöndben maradni.
- Héraklész, le kéne szokjál arról is, hogy folyton a konyhapulton alszol. Na meg arról, hogy nagy ívben elkerülöd a kosarad. Direkt neked vettem, te meg azzal hálálod meg, hogy minden reggel a hasamról kell leemeljem a nehéz, bundás, karikalábú önmagad — bár a hang megrovó volt, a mosoly még jobban kihallatszott belőle.
Ő is elmosolyodott, és a kagylót a füléhez szorítva folytatta a zöldségek aprítását, amit éppen az ebédhez készített.
- Meg kéne locsolni a virágokat — hallotta, és halk zörgés hallatszott át a vonalon, majd vízcsobogás. - Teljesen el vagy fonnyadva? Nem törődtem veled, ezért elnézésedet kérem. Baka Jinjin. Viszont most van sok víz, játszhatsz pocs-pocst, esőcsinálósdit. Érzed, a gyökereid már szívhatják is magukba a finom kis tápanyagokat és ásványocskákat.
Kis csönd következett, halk matatás, a léptek távolodtak, közeledtek, a dúdolás halkult, erősödött.
Aztán hirtelen a dorombolás elhalt, pont, mikor a dúdolás is elfulladt.
- Buta cica. Mi vonz annyira a telefonban? És a farokfon? Az nem izgat apró gombjaival csilli-villi fedőlapjával, rezgő hívásjelzőjével és fényjátszó képernyőjével? - A hang egyre távolodott, majd a halk zajokból azt vette le, hogy valaki egy puha fotelben helyezkedik, majd rágyújt.- Végül is igazad van. A marokfon agyrákot is okozhat, míg a régi, tárcsázós old-fon nem tesz veled semmit.
A dorombolás ismét erősödött, a dúdolás is visszatért.
Ő épp a vízbe rakta a felaprított zöldségeket, és a gázt élesztgette a tűzhelyen, miközben álmodozó mosollyal hallgatta egy idegen ember életét. Átlépett valaki magánszférájának láthatatlan határán. Nem akart erre gondolni; inkább hagyta, hogy a nyugodt, vidám, kellemesen mély hang elzsongítsa a problémáinak harsogó szirénáit, és csak a jelennek tudjon örülni.

Lassanként hozzászokott, hogy időnként a cica — mert Héraklész a hosszú, egyoldalú párbeszédek alatt kiderült, hogy egy lány, vörös cica, nagy szürke szemekkel - feltárcsázza a számát, és önkéntesen rombolja pót-gazdájának magánéletét előtte.

Kazuya kezdte azt hinni, hogy ez a férfi — Jinjin? - nagyon magányos lehet; Heráklészhoz, a növényeihez, a bútorokhoz beszélt, folyamatosan énekelt, és mindig otthon volt, akárhányszor is vette fel ő a telefont a macska észrevehetetlen hívásától.
- Ah, te mini tigris. Nem vagy te beteg, csak kicsi, igaz? Dehogy akarsz te gyógyszert, ne adj isten szurit a gonosz dokibácsitól, ne? Te csak lustizni akartál, hogy csak simi-simi legyen, és a mancsaid elé szórjam a legfinomabb cicula-ínyencségeket, és selyempárna legyen az alvóhelyed.
A dorombolás felerősödött, elégedetté vált, a férfi pedig felnevetett, halkan pedig ő is nevetett vele, ahogy elfeküdve az ágyon, cigarettázva hallgatta, mintha egy valód valóság-show élő közvetítését élvezhetné.
- Ah, tudtam teeee, kilencéletű istencsapása! Pít meg fogom nyúzni, miután persze letéptem bizonyos érzékenyebb testrészeit, és a fülén keresztül visszajuttatom azokat a rendeltetési helyükre. Tudod, ez egy vajszínű kanapé volt. A hangsúly a múlt időn van. Tudod milyen a színe most?
A válasz egy kedveskedő nyávogás volt, a mély hang pedig már válaszolt is rá, egyre inkább felháborodva.
- Állj, állj, ezt nem kened másra, Héraklész! Te mocskod; méghozzá szó szerint. Csak annak örülök, hogy a ketyegőm tovább tam-tamol vidáman, és nem torpant meg nagy ijedtségében, hogy te mennyire észrevehetetlenül alakítottad át a kis, rendezett palotámat minimacska-Kánaánná.
Ő még szélesebben mosolygott a plafon felé. Élvezte a férfi idióta szóhasználatát, és az értelmetlen szavakat, amiknél csak lassan jött rá, hogy valójában mit is akarnak jelenteni.

Hónap végén vidáman lépett be a lakásba, kezében a számlákkal. Épp vette le a kabátját, mikor csörögni kezdett a telefonja; mosolya hirtelen szélesedett ki, látva a kiírt számot: Jinjin.
- Moshi-moshi — már csak megszokásból köszönt mindig az elején, ezért is ejtette ki majdnem a telefont a kezéből, mikor Jinjin bizonytalan hangját hallotta a túloldalról.
- Üdvözlöm, Akanishi Jin vagyok. Sajnálom a késői zavarásért, de... A telefonszámlám azt mutatja, hogy szinte minden nap felhívtam magát, pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem így van!
Kame hallgatott egy kicsit, egyrészt a sokktól, másrészt, mert valami furcsa oknál fogva a térdei remegni kezdtek a tudattól, hogy Jinjin egyenesen hozzá beszél.
- Itt vagyok, elnézést — mondta gyorsan, mikor Jin bizonytalanul beleszólt a telefonba. - Attól tartok, a telefonszámla nem hazudik, Akanishi-san.
- De én nem telefonáltam! Senkivel nem beszéltem telefonon, nem hogy órákat dumáljak szinte minden nap!
- Azt hiszem, erről Héraklészt kellene kérdeznie — mondta mosolyogva.
- Ismerjük egymást? - Jin hangja hitetlenkedve hallatszott, míg ő végre lerakta a kabátját, és a nappaliba sétált.
- Még nem — mondta halkan. - Kamenashi Kazuya vagyok. Tudja, Pi macskája az utóbbi egy hónapban szokott rá arra, hogy vonalba kapcsoljon engem. Igazán szépen énekel és gitározik, Akanishi-san.
Csak egy hangos „Héraklééész!”-t hallott a túloldalról.

- Milyen volt a napod?
- Átlagos, leginkább. De legalább stílusosan áztam el — a kuncogás a túloldalról őt is megnevettette, és már vidámabb hangulatban hámozta le magáról a ragaszkodónak tűnő ruhadarabokat. - És neked?
- Egész nap itthon ültem és nem-csi-nál-tam-sem-mit! - a hang a telefonon keresztül is mélyen elégedettnek tűnt.
- Lusta dög. Míg mi, földi halandók szétdolgozzuk magunkat, te egy macskával dagonyázol otthon.
- Tényleg dagonyáztunk — nevetett a másik. - Héraklész belefeküdt valamibe, és meg akartam fürdetni.
- Képzelem mi ment ott; a harmadik világháború kirobbantását próbáltátok előidézni, visítás és fúriatikus nyávogás segítségével.
- A lényeget eltaláltad. Azt hittem macskával élek együtt, de kiderült, hogy karmokkal és fogakkal felszerelt rozsomákkal.
Kazuya nevetett, és kinyitva a hűtőt valami ehető után nézett. A napi telefonhívások nem maradtak el, a cica továbbra is feltárcsázta, és Jin egy idő után a folyamatos bocsánatkérések után, némi unszolásra beszélni is elkezdett vele; utánozhatatlan bugyuta és aranyos stílusában úgy adta elő a legapróbb dolgokat is, hogy Kazuya rögtön jobb kedvre derült tőle. Jobb volt ez, mint fél év terápia. Olyan módon töltötte fel lenullázott energiakészleteit, hogy szinte észre sem vette.
- Eszel végre? - kérdezte Jin a túloldalról.
- Mit hegyezed a füled?
- Dehogy hegyezem, hát hegyes az én fülem?
- Gyűrűk urát is néztél?
- Lebuktam, ó, Sherlock. Mit eszel?
- Azt hiszem mozzarellát, paradicsommal és salátával, még az is elképzelhető, hogy kenyeret is aranypirítok hozzá.
- Megint vegázol? Madáreleséggel nem húzod ki a következő télig, mielőtt délre repülhetnél.
Kame nevetett.

- Pi hamarosan elviszi Héraklészt. Holnap után érkezik haza.
- Oh — reagált Kame értelmesen. Jin hangja valóban szomorúnak hangzott. - Hiányozni fog, ne?
- Igen... És furcsa lesz a közreműködése nélkül telefonálni veled.
- Gondolom a nagy művészúrnak megterhelő lesz benyomogatni azt a sok gombot. Na meg megjegyezni a számokat, amiket le kell nyomjon.
- Gonoszkodásban megint élen jársz. Én igenis tudok számolni, az érettségim se a piacon vettem, mielőtt rákérdeznél.
- Ezzel a kulturális és kifinomult nyelvhasználattal azon sem csodálkoznék.
- Rossz napod volt?
Kame sóhajtott; az az idióta a túloldalon mindig rátapintott a lényegre. Megijesztette, hogy a másik így ismeretlenként mennyire ráérzett a valós lényére, mennyire kihallotta hangjából a legapróbb változást is.
- Hogy nézel ki? - bukott ki a kérdés belőle.
- Romantikázni kívánsz a hosszú nap után? Elárulom, közel sem vagyok szép, átlagos, kissé elhízott művészlélek vagyok, folyamatos lebegéssel megsépkelve.
- Hogy nézel ki? - kérdezte újra, türelmesen.
- Tükör nélkül nem tudom felidézni, nem is nagyon szeretem a tükröket. Várj keresek egyet, csak miattad — Léptek hallatszottak, ahogy valóban keresgélte a tükröt. Kame már felajánlotta az útjelző táblák elhelyezését a lakásban, mint nagy segítséget, ha esetleg eltévedne a konyha felé menet. - Nos, úgy tűnik minden változatlan. Barna, lassan túl hosszú haj, fekete szem, kerek arc, bálna testalkat.
- Az úszómedencéd még megtalálod, vagy most épp Héraklész tempózik benne?
- Gonosz!

- Találkozunk majd?
A kérdés hirtelen érte, nem is tudott rá válaszolni. Tudta, hogy ez lassan elkerülhetetlen. Jin a drogjává vált, a napjának fénypontjává, amiről nem akart lemondani.
- Majd — válaszolta kitérően.
- Ma sütött a nap — jelentette be kis hallgatás után Jin vidám hangon. - Arra ébredten, hogy a szokásos mogorva reggel helyett újra aranytányérba bámulok.
- Elaludtál a konyhában Jin?
- Gonosz!

Tudta, hogy ma viszik el Héraklészt; a telefont bámulta, és várta, hogy megcsörrenjen.
Nem szólalt meg.
Sem másnap.
Tudta, most rajta van a sor, bizonyítania kéne, hogy nem csak a macska miatt beszélt a másikkal. Azonban valami nem engedte, hogy bepötyögje az egyszerű számsort. Az furcsán véglegessé tett volna mindent, egyértelművé tette volna, hogy szükségük van egymásra.
Következő nap sem beszéltek.
És azután sem.
Az élet ment tovább, de mintha ellopták volna a saját napját. A napok egyformán szürkék és unalmasok lettek. Hiába várta a hívást, az nem jött, a telefon szinte vádlón meredt rá, és a bűntudat mardosta, ahogy elképzelte a lakásban kísértetként lézengő férfit.
Némán hallgatott a kagyló a kezében.

Nem akart eljönni ide.
Nem szerette a festészetet Jin óta.
Elfordult a képektől, és a meghívója felé tartott. Magas, izmos férfi állt mellette, dús ajkakkal, hosszú, feltűzött fekete hajjal, kirítt a környezetből egyszerű, sőt, lestrapáltnak tűnő ruháival, felemás tornacsukájával.
Mint egy nagy gyerek.
Megdermedt, megállt a terem közepén, az emberek beszélgetve, pezsgőt kortyolva haladtak el mellette. Egymásra meredtek; a férfi is kiszúrta őt, és lassan nagyobbra nyíltak a szemei, a szája enyhén nyitva maradt.
Aztán Kame továbbra is rábámulva elővette a telefonját, és végre beütötte azt a pár számot, ami majd' egy hónapja keringőzött a fejében. Hallotta az idióta csengőhangot, amit kinevetett, mikor a férfi elmesélte, hogy letöltötte.
- Moshi-moshi — szólt bele, mikor a másik felvette. Továbbra s egymásra bámultak, tudta, hogy mögötte a falon ott lóg a kép a telefonkagylóval, sötéten kavargó színekkel, amin csak a kagyló fehérsége ragyogott ki.
- Ka...zu...ya? - kérdezte akadozva a férfi.
- Tudod, a kutyám véletlenül ráfeküdt a telefonomra...

» Vélemény







Template by: Candy Shop | Rising Sun (c) 2022